MiniSzárszóTérségfejlesztők,
biogazdák, kézművesek, irodalmárok, fesztiválszervezők jövőt álmodó
műsoros talákozója a Szárnyas Sárkány Hete fesztiválonHázigazda: Rózsa Péter (Balmazújváros)Fellépnek:
Kadarcs Népzenei Együttes, Fabók Mariann és Orbán Dénes mesemondókKátai
Zoltán, Róka Szabolcs és Fehérváry Lilla: Borivóknak valóSzakmai
előadók: Gencsi Zoltán, Galánfi András, M.Tóth János, Onder Csaba, Veisz
János, Berta Erzsébet, Dózsa György, Szász Zsolt ESZME: A HALHATATLANSÁG ORSZÁGA (FABÓK MARIANN)
A Szárnyas Sárkány Fesztivál nagykorúvá érett, az idén tölti be 18. életévét. Nagykorúsága olyan, mint egy mai pályakezdő, munkanélküli fiatalemberé. Még teli a gyermek- és ifjúkor eszmélkedésével, felhőtlen emlékképeivel, de ott tornyosulnak a megoldhatatlannak látszó felnőttes gondok is. A Sárkány nem csupán fesztivál, de mindenkor a találkozás ünnepe is. A nyírbátoriak számára alkalom arra, hogy az elszármazottak hazatérjenek és együtt mulassanak; a fellépőknek arra, hogy a megmutatkozás mellett megbeszéljék közös dolgaikat. Gondjaink hasonlóak, gondjaink országosak. Nem látni még, hogy mit hoz a jelen a politikában, a gazdaságban, a kultúrában. A város átépítés alatt áll annak érdekében, hogy a kultúra és a turizmus lehessen a megélhetés, a helyben maradás egyik záloga. De hogy Nyírbátor igazán vendégváró, vendégszerető hely is legyen, az eddigieknél szélesebb körben, sokkal többet és nyíltabban kell beszélgetniük egymással a magyaroknak. A MiniSzárszó programsorozatba meghívott előadók – hiteles emberek – arra vállalkoznak, hogy bemutatják, elmondják; a mai viszonyok, körülmények között mit lehet tenni hagyományaink átmentésére a tudatformálásban, a gazdaságban, a kultúrában. A körsátorban az élőszavas, mozgóképes előadások mellett/közben színházi, zenei és folklór programok várják a Nagyérdeműt.
Rövidesen további tartalom kerül ide a témakörben. További információ kérhető a sarkany.nyirbator@vnet.hu e-mail-en.
Miért Bátor?
A
többi, ami jöhet, ajándék – kegyelem
Minden
Szárnyas Sárkány fesztiválon részt vettem eddig.
Kezdetben,
mint szereplő, szervező. Újabban, jobbára, mint néző. Tényleg – kérdem magamat –
mért járok is én Bátorba, még mindig?
„Ha
azt mondanád: nélkülem a dermedt szöcske csillagok hátukra esnek, még maradnék”
– írtam nagyon régen, valakinek. Már jól tudom rég, forog a világ nélkülem is.
Bármikor
kihagyhatom – fenyegetőzöm –, aztán mégis, mint a kivénült huszárló a
trombitára…
Katiért,
Gyuriért, Zsoltért – akik évente nekifeszülnek a problémahegyeknek? Néhány
kedves, felismerő mosolyért?
A
hely szelleméért? Mely, bár rendre megszólíttatik, mintha nem mindig hallaná meg
a néha tán sután fogalmazott hívást.
Vagy
mi fásultunk el?
45
évesen kezdtem e terepen – ne csodálkozzunk hát, ha 65 évesen már nem olyan
hejehujás a kedvünk.
Idén
Vera, Franta, azaz a cseh marionett-matadorok miatt készülök odamenni. Túl
vannak a hetvenen és 15 év után Bátorba készülnek újra.
Miért?
Olyan
fontos a Piskanderdula
üzenete? Nyilván, igen, hisz bejárták
vele a világot cseh földről Izraelig, Amerikáig, Japánig. (Hogy csak a távoli
színhelyeket említsem.)
Bátorba
másodszor jönnének. Betegséget, autó-problémákat, hőséget, távolságot leküzdve.
Vajh miért?
Mert
megfogta őket a közeg? A fülükbe cseng a tömeg izgatott várakozása a csodára:
„a sarkan, a sarkan…”
Valami
különös vonzalom ez a fatorony reves lépcsőihez, a torkát farkával elfojtó
szárnyas sárkány titkához, a mocsárszéli klímához, az egyszerű, nyíltszívű emberekhez,
akik a gőzfürdő-melegben fényes szemmel, megindultan álltak ott a játék végén?
Majom-kíváncsiság
mozgat engem is? Újra látni őket, törődötten – a nyerni akarás nyűgét rég
levetett, esélytelen bajnokok tán utolsó nekifeszülését szorongva figyelni?
Megérteni valamit abból a titokzatos szent szolgálatból – ahogy ők állnak a
bábokhoz, a világhoz.
Ricsike,
a fotós, hű pillanatvadászként szintén boldogan készül a találkozásra – az élmény
villámütésére.
Próbálok
alázatot tanulni tőlük.
Hát
fel, Bátorba 2010-ben is, mert nekik szükségük lesz rám.
A
többi, ami jöhet, ajándék – kegyelem. Tömöry Márta
|