Világ közepe

Házigazda: Rózsa Péter (Balmazújváros)
Fellépnek: Kadarcs Népzenei Együttes, Fabók Mariann és Orbán Dénes mesemondók
Kátai Zoltán, Róka Szabolcs és Fehérváry Lilla: Borivóknak való
Szakmai előadók: Gencsi Zoltán, Galánfi András, M.Tóth János, Onder Csaba, Veisz János, Berta Erzsébet, Dózsa György, Szász Zsolt

A Szárnyas Sárkány Fesztivál nagykorúvá érett, az idén tölti be 18. életévét. Nagykorúsága olyan, mint egy mai pályakezdő, munkanélküli fiatalemberé. Még teli a gyermek- és ifjúkor eszmélkedésével, felhőtlen emlékképeivel, de ott tornyosulnak a megoldhatatlannak látszó felnőttes gondok is.
A Sárkány nem csupán fesztivál, de mindenkor a találkozás ünnepe is. A nyírbátoriak számára alkalom arra, hogy az elszármazottak hazatérjenek és együtt mulassanak; a fellépőknek arra, hogy a megmutatkozás mellett megbeszéljék közös dolgaikat. Gondjaink hasonlóak, gondjaink országosak. Nem látni még, hogy mit hoz a jelen a politikában, a gazdaságban, a kultúrában.
A város átépítés alatt áll annak érdekében, hogy a kultúra és a turizmus lehessen a megélhetés, a helyben maradás egyik záloga. De hogy Nyírbátor igazán vendégváró, vendégszerető hely is legyen, az eddigieknél szélesebb körben, sokkal többet és nyíltabban kell beszélgetniük egymással a magyaroknak.
A MiniSzárszó programsorozatba meghívott előadók – hiteles emberek – arra vállalkoznak, hogy bemutatják, elmondják; a mai viszonyok, körülmények között mit lehet tenni hagyományaink átmentésére a tudatformálásban, a gazdaságban, a kultúrában. A körsátorban az élőszavas, mozgóképes előadások mellett/közben színházi, zenei és folklór programok várják a Nagyérdeműt.

Miért Bátor?

A többi, ami jöhet, ajándék – kegyelem

Kezdetben, mint szereplő, szervező. Újabban, jobbára, mint néző. Tényleg – kérdem magamat – mért járok is én Bátorba, még mindig?

„Ha azt mondanád: nélkülem a dermedt szöcske csillagok hátukra esnek, még maradnék” – írtam nagyon régen, valakinek. Már jól tudom rég, forog a világ nélkülem is.

Bármikor kihagyhatom – fenyegetőzöm –, aztán mégis, mint a kivénült huszárló a trombitára…

Katiért, Gyuriért, Zsoltért – akik évente nekifeszülnek a problémahegyeknek? Néhány kedves, felismerő mosolyért?

A hely szelleméért? Mely, bár rendre megszólíttatik, mintha nem mindig hallaná meg a néha tán sután fogalmazott hívást.

45 évesen kezdtem e terepen – ne csodálkozzunk hát, ha 65 évesen már nem olyan hejehujás a kedvünk.

Idén Vera, Franta, azaz a cseh marionett-matadorok miatt készülök odamenni. Túl vannak a hetvenen és 15 év után Bátorba készülnek újra.

Olyan fontos a Piskanderdula üzenete? Nyilván, igen, hisz bejárták vele a világot cseh földről Izraelig, Amerikáig, Japánig. (Hogy csak a távoli színhelyeket említsem.)

Bátorba másodszor jönnének. Betegséget, autó-problémákat, hőséget, távolságot leküzdve. Vajh miért?

Mert megfogta őket a közeg? A fülükbe cseng a tömeg izgatott várakozása a csodára:

„a sarkan, a sarkan…”

Valami különös vonzalom ez a fatorony reves lépcsőihez, a torkát farkával elfojtó szárnyas sárkány titkához, a mocsárszéli klímához, az egyszerű, nyíltszívű emberekhez, akik a gőzfürdő-melegben fényes szemmel, megindultan álltak ott a játék végén?

Majom-kíváncsiság mozgat engem is? Újra látni őket, törődötten – a nyerni akarás nyűgét rég levetett, esélytelen bajnokok tán utolsó nekifeszülését szorongva figyelni? Megérteni valamit abból a titokzatos szent szolgálatból – ahogy ők állnak a bábokhoz, a világhoz.

Ricsike, a fotós, hű pillanatvadászként szintén boldogan készül a találkozásra – az élmény villámütésére.

Világ közepe

MiniSzárszó

Térségfejlesztők, biogazdák, kézművesek, irodalmárok, fesztiválszervezők jövőt álmodó műsoros talákozója a Szárnyas Sárkány Hete fesztiválon

Miért Bátor?

A többi, ami jöhet, ajándék – kegyelem

„a sarkan, a sarkan…”